Természetes megporzók a gyümölcsösben

A rovarmegporzás hatását a terméskötődésre és termésre már sokszor igazolták. A vizsgálatok eredményei számtalanszor bebizonyították, hogy a mézelő méhek tevékenysége nélkül nem várhatunk jó terméseredményeket.

Almatermésűeknél például a megporzó rovarfaunában a mézelő méhek aránya 80 – 90% között van. A többi részen leginkább a különböző vadméh fajok osztoznak. Ezek értékes megporzók lehetnek gyümölcsösünkben, munkájuk jól kiegészítheti a házi méhek fokozott szerepét is. Vadméhek nagy előnye a kora tavaszi megjelenésük, rendszerint gyors röptűek, több virágot látogatnak meg egy repülés alatt, mint a mézelő méhek. Különösen a pollengyűjtők az értékesek, számos képviselőjük teste erősen szőrözött. Sok nagytestű képviselője is van, ezek már méretüknél fogva is jó beporzók.

Másik nagy előnyük, hogy a kora tavaszi gyakran hűvös időben, a virágzás idején jóval aktívabbak, hűvösre kevésbé érzékenyek, mint a mézelő méhek. Gondot „csak” az okoz, hogy a tavaszi időben ezen fajok kevés egyedszámmal fordulnak elő, így a megporzási teljesítményük is alacsony a tömeges mézelő méhekhez viszonyítva. Létszámuk alakulásában nemcsak a fokozott peszticid használat jelenti a fő gondot, hanem élőhelyeik eltűnése, beszűkülése. A vadmegporzók „alkalmazásának” kulcsa gyümölcsösünkben az, hogy a megfelelő időpontban kellő mennyiségben (megfelelő egyedsűrűség) legyenek jelen a gyümölcsfáink megtermékenyüléséhez, a megfelelő terméskötődés eléréséhez. Tehát számuk növelését célszerű elősegíteni élőhelyek kialakításával is.

A poszméhek családot nevelnek, melyben az anya, a dolgozók és a herék élnek. A család kialakítása nem folyamatos, a házi méhekkel ellentétben, így ősszel elpusztulnak és csak a fiatal megtermékenyített anya telel át a talajban. Tavasszal a hőmérséklet emelkedésével a legtöbb faj március-április hónapban jön elő téli rejtekéből és fészket keres a talajban, talajfelszínen hagyott mulcs/széna között, kőrakásban stb. Nekiáll a táplálkozásnak és hamarosan fiasítani kezd. Az első tojásrakástól számított 4 – 5 napon belül kelnek ki a lárvák, további 8 – 9 nap múlva bebábozódnak, és az első dolgozók a 23. napon jelennek meg.

Addig az anya eteti őket. Az első dolgozók megjelenését követően az anyák egyre kevesebbet hagyják el a fészket, a dolgozók táplálják. A herék csak később jelennek meg. Az anya ősszel elpusztul a következő tavaszt már csak az új anyák élik meg. Egy ciklus egy évig, az anya élettartalmával azonos ideig tart. A dolgozók csupán 25 -30 napig élnek, így az anya folyamatos peterakással biztosítja a család fenntartását. Tavasztól őszig fajtól függően 100 – 400 dolgozó jön világra. A poszméhek kétfajta táplálékot fogyasztanak. Az egyik fehérje, melyet a virágpor gyűjtéséből, a másik energiaforrásként cukorból áll, melyet a virág nektárjából nyernek.

Viráglátogatás alakalmával több gyümölcsfát felkeresnek mint a mézelő méh, így a megtermékenyítésben is kiemelkedő szerepet játszanak. Megtelepedésük elősegítéséhez kulcskérdés a téli menedék megléte, valamint a fészkelőhely megléte. Mindkettőt biztosítani tudjuk bolygatatlan talajfelszínnel. Ahhoz azonban, hogy poszméheink számára ne csak a virágzási időben biztosítsunk táplálékot a gyümölcsösben, célszerű évelő növények telepítése is. A poszméhek a bonyolult szerkezetű pillangós virágú növényeket szeretik leginkább, így célszerű ezen növények telepítése. Bolygatás elkerülése miatt célszerű évelő növényekben gondolkodni, az igazán kívánatos telepítésben egy és többéves fajok is vannak.

A telepítés évében az első éves fajok (pohánka, facélia, bíborhere) odavonzzák a poszméheket, melyek az őszi időben, már megfelelő telelőhelyet találnak a kialakított állományban.

Kora tavasszal a telepítésben fészkelőhelyet alakítanak ki és a fészek környékére járnak, ezáltal segítve a beporzást. Poszméhekkel kapcsolatban még egy dolog megjegyzendő, hogy a mézelő méheknél hosszabb a napi aktivitásuk, ennek megfelelően tervezzük az egyes növényvédelmi beavatkozásokat.

Megtelepítésüket elősegítendő 2009-ben a Syngenta indította Beporzó programban szereplő telepítési lehetőségek (Méhlegelő keverék) jól adoptálhatók a gyümölcsösökbe is. A program mintaterületei között több gyümölcsös is van, ahol kedvező eredményeket tapasztaltunk.

A faliméh fajok szintén hatékony beporzók lehetnek más művészméhekkel együtt, melyek főként a kis területű ház körüli kertekben lehetnek gyakoriak. Itt egyedszámuk is jobban növelhető, mint a nagy területű gyümölcsösben. A faliméhek megtelepedését elősegíthetjük az MME Madárbarát Kert programjában szereplő „Darázs garázs” megoldással, melynek lényege, hogy fakugliba, vagy fába lyukakat fúrunk és kihelyezzük faliméheinknek, melyek utána ebbe települnek be.

Egyszerű, de szintén jó megoldás kisebb nádkévék vízszintes kihelyezése is. A „berendezések” tájolásánál ügyeljük, hogy fő széliránnyal ellentétes oldalon legyen a bejárati nyílás. Az előbbi fajok nagy előnye, hogy a mézelő méhek betegségei nem károsítják őket. A faliméhek hímjei is hatékony viráglátogatók, a megporzásban hatékonyan képesek részt venni.

Hatékony beporzók lehetnek a bányászméh fajok, mely nevükből adódóan talajlakók. A virágport nagyobb testfelületen gyűjtik, mint a mézelő méhek, egyes vizsgálatok alapján 3 – 6-szor annyit. A gyűjtés alkalmával rendszerint hű marad a gyümölcsöshöz. Megtelepedésük elősegíthető, ha találnak gyümölcsösünkben olyan, legtöbbször puszta vagy részben puszta talajfelszínt, ahol járataikat el tudják készíteni. A legalkalmasabb egy déli tájolású rézsű, melyben előszeretettel megtelepednek, vagy akár a rovarteleltető bakhát is.

A vadméhek általi irányított megporzás kísérleti eredményei biztatóak nagy gyümölcsösökben is. Ugyanakkor kis ráfordítással és odafigyeléssel, élőhelyek kialakításával és megtartásával könnyen és eredményesen a magunk szolgálatába állíthatjuk ezeket a természetes beporzókat, a hagyományos kis területű, vagy háztáji gyümölcsösökben is.