Kávás

Élet a kávási erdők között

A kávási bemutatókert nem egy szokványos konyhakert. Tulajdonosai 2011 augusztusában költöztek Zala megyébe, Kávás külterületére. A lakóhelyük egy négyhektáros völgy, a falutól mintegy három kilométerre fekszik. Semmilyen közmű nem található rajta, és csak egy elhanyagolt földúton lehet megközelíteni.

Tervek és megvalósítási fázisok

A kerttulajdonosok terve az volt, hogy egy önellátó birtokot hozzanak létre, motivációjuk a szabadság minél nagyobb mértékű megélése természeti környezetben. Ez nem csak a táplálék előállítására vonatkozik, hanem, mint mondják, az egész életformára, beleértve a saját és gyermekeik tanítását és fejlődését is.
Első lépésként egy kutat fúrattak.  A kristálytiszta víz tizenegy méterről egy norton kút segítségével kerül a felszínre. A természetesség és a tudatos takarékosság okán nem terveztek alternatív energiával működtetett szivattyút.
A második fázis a szálláshely kialakítása volt, amibe az állatok helye is beletartozott. Az állatok jelenléte egy ilyen életformánál kardinális, hisz a hús, tojás, tej-ellátáson felül, a trágya komposztban való hasznosítása is elengedhetetlen.

Ezekkel a feladatokkal bele is értek az első „szabad” télbe. Ekkor a mindennapi feladatok mellett a leendő kert és gyümölcsös tervei készültek. Nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a közegben a vadkár megelőzésére minden kertet be kell keríteni.
A tavasz két fűszerspirál építésével kezdődött, melyeknek átmérője 6 méter. Azóta itt fejlődnek a citromfüvek, menták, kakukkfű, majoránna, borsikafű, lestyán, zsálya és mindenféle virágok hagymái, magjai.  A család gyermekei nagy szeretettel gondozzák a spirálok “lakóit”.
A kijelölt ezer négyzetméteres konyhakertben először gyeptörést kellett végeztetni. Szántás és földmarózás után alakították ki az ágyásokat a télen elkészült tervek és vetési naptár alapján. A munkálatok elvégzésénél igyekeztek a holdnaptár útmutatásait figyelembe venni. A taktika a megfelelő növénytársítás, soros vetés és folyamatos mulcsolás volt. Fontos szempont volt a megfigyelés, hogy melyik növény a kert melyik részén érzi jól magát, illetve, hogy bírják a zalai agyagos földet locsolás nélkül.
Érdekes megfigyelés volt, hogy azok a növények, amiket a család többsége nem szeret fogyasztani, sokkal gyengébb hozamot produkáltak.
Nagy szerencsének mondható, hogy a terület ez előtt a „honfoglalás” előtt ember által nem volt művelve, így semmilyen kártevő, betegség nem ütötte fel a fejét. A vízigényes növények azonban megsínylették a locsolás hiányát.
Változások és fejlesztések az első év után

•    A saját készítésű, jó minőségű komposztot igyekeztek a megfelelő időben a Földre juttatni.
•     Bevezették a kert vízigényes részein a locsolást, melyhez esővizet és a Zala-folyó vizét használták.
•    Trágyafűtésű palántázót készítettek, melyben februártól csodásan nőttek a paradicsomok, paprikák, káposztafélék és fűszernövények palántái.
•    Megtanulták az igazi dombágyás építését és ez alapján egy öt méteres dombágyás készült.
•    Egy 20 négyzetméteres fóliát teleültettek salátával, paradicsommal és padlizsánnal.
•    A legnagyobb kísérlet azonban egy földbe süllyesztett passzív solar üvegház, egy walipini építése volt. A tökéletesítése folyamatos 2 éve, sikerek és persze kudarcok is kísérik működését. Remélhetőleg hamarosan már télen is szedhetőek lesznek belőle finomságok.

A második ősz…

Második ősszel a család kialakított egy ezer négyzetméter körüli gyümölcsöst. A csemeték egy részét Nagyszékelyből, a többit zalai gyümölcsészektől szerezték be. Az ültetést dobolással és énekléssel kísérték. A déli domboldalon ideális helyük van a napsütés szempontjából, de az esővíz sajnos gyorsan lefolyik róla. Ezért fejlődésük eléggé vontatott. Kísérletképpen sütőtök került a fák közé, de locsolás híján sajnos nem lett sikeres. Azért idén már pár szem meggyet és barackot meg lehetett kóstolni.
Két éve egy szőlője is lett a családnak a közeli hegyen. Ez a kis birtok 430 tőke szőlőből és 10 gyümölcsfából áll. Az első évben a volt gazdákkal együtt művelték az ültetvényt, a területtel való ismerkedés és tanulás céljából. Mivel a hagyományos permetezős, kapálós stílus nem aratott sikert, így az első önálló évben fokozatosan elhagyták a permetezést, illetve EM-bio nevű szerrel permeteztek és nagyon ritkán kapáltak.

A jövő…

A kert folyamatosan ad munkát, és hoz új terveket: szeretnék a konyhakertben kialakítani a gravitáción alapuló csepegtetős öntözést, később egy tóban összegyűjtik az égi áldást és a gyümölcsfákhoz, valamint a konyhakerthez irányítják hasznosításra.
A szőlőben a sorközöket rozzsal és perzsaherével, a tőkék alját pedig fehérherével vetik be. A permetezést teljes egészében EM-bioval oldják meg. A tervek szerint 100%-os szőlőlé készül majd a finom szőlőből.
A további években a szántóföldi gazdálkodásba is szeretne beletanulni a család, és a kaszálók hatékony, természetes módon való használatára is vannak törekvések.

Burucs Andrea
20-452-2670
aburucs@gmail.com