Ajánló
Az emberek jelentős része legkésőbb a gyermekük születése után, nagyjából a hozzátáplálás időszakában eljut a felismerésre, hogy szeretné mindenből a legjobbat, a legtisztábbat, a legkevésbé vegyszerrel szennyezett zöldséget, gyümölcsöt adni gyermekének. Ez az igény nagy valószínűséggel akkor is feltámad bennünk, ha magunkért keveset tettünk korábban ilyen tekintetben. (Tisztelet a kivételnek.) Újabb kardinális kérdés lesz az idők folyamán, hogy miként biztosítsunk egészséges élet-, és játszóteret a gyermeknek. A legtöbb család ilyen indokokkal és ilyen alapon választja a vidéki életformát: hogy az utódok ne a koszos, benzingőzben fürdő betondzsungelek mélyén, a kutyapiszkokkal bőven beterített mászókák tövében játszanak és nőjenek fel, hanem legyen tiszta a levegő, legyen kék az ég, és éjszakánként az elektroszmog ne tompítsa a csillagok ragyogását.
Sokan vannak, akik ennek reményében nem restek életmódot és „díszletet” váltani, s lépésről lépésre kialakítani azt a vállalható életformát, amely részben, vagy egészen más, mint a korábban megszokott, bevált létforma. Ekkor aztán az olykor generációk óta pihenő földművelő eszközök is kézbe kerülnek, esetleg őseink szellemi örökségéről is leporolgatjuk a port (példának okáért vegyszerek helyett a nap erejével fertőtlenítünk, tisztítunk), és a szupermarketek polcai helyett a saját fánkról válogatjuk az almát. Nincsen rózsa tövis nélkül, az életmódváltás útja sem mindig egyértelműen az az Ózhoz/Tökéletes Élethez vezető sárgaköves út, ami mindig, magától értetődően követhető, ahol minden jó harc nélkül adja magát. Pláne, amiről ne lehetne/kellene letérni, ha adódik egy-egy jobb ösvény, egy jobb megoldás. Igen, olykor zsákutcák is keseríthetik az utunkat. Testi-lelki egészségünk ugyanakkor nem csak az elfogyasztott ételek, az általunk használt, testünkkel érintkező tárgyak minőségén múlik, hanem azon is, mit kezdünk az élettel, ami adatott. Hogy a virtuális világban gyűjtünk élményeket, kezünkben chipses zacskóval, vagy hiszünk Voltaire-nek, és műveljük kertjeinket, ahol azt csinálunk, amit akarunk, olyan rendet és olyan harmóniát építünk, amilyenre nekünk szükségünk van.
Most 12 család 12 kertjét mutatjuk meg. Akik az életük egészével mentek bele abba, amit jónak és követhetőnek gondoltak. Olyan gazdaságokat építettek fel, ahol az önellátás kulcskérdés, ahol az egymásra épülő elemek rendszert hoztak létre. Ahol kevés a szabadidő, sok a munka, de virul a határ… és az emberek is.
Hadd mutassuk meg Önöknek ezeket a kerteket! Hadd kalauzoljuk el Önöket Vinyétől Oszkóig a Nyugat-Dunántúl Nyitott Kertjeibe, ahol szeretettel várnak minden kedves Látogatót. Hadd mutassuk meg Élet Kertjeit, tartsanak velünk!
