Az emberi tevékenység során egyre nagyobb területeken egyre kisebb fajszámban szerepelnek a termesztett növények. Ez ellentétes a természet törvényeivel és ezekben a kultúrákban egyre nagyobb gondot jelent a növények egészségének fenntartása. A megjelenő kártevő könnyen terjed tovább a szorosan egymás mellett, nagy területen lévő azonos fajú növényeken. Megoldást ebben az esetben a növényvédő szerek megjelenése jelentette. De nem sokáig, hiszen a vegyszerek okozta mérgező hatások újabb megterhelést okoztak a bioszféra számára.
A gyümölcsész teljesen másként gondolkodik. Kertjében a természet egyensúlyát, a növények, állatok egységét, harmóniáját igyekszik megvalósítani. Ez kiterjed a talaj élővilágától a fák csúcsáig. Az élő rendszerek igen bonyolult, kis közösségek egymásra gyakorolt, előnyös kölcsönhatásával alakulnak ki. Ehhez viszont nagy fajszámú növény- és állatfaj kell, megfelelő egyedszámmal. Így a kert nagyban hasonlít a természetes táj életviteléhez. Azonban az így kialakított kert, méretei és nagyüzemi módszerekkel gazdálkodó szomszédai miatt, mégis érzékenyebb, mint egy természetes rendszer. Ezért a gyümölcsésznek gyakran és nyitott szemmel kell járnia a birtokán.
Egy beállt, természetes kertben idővel eltűnik a hasznos, káros fogalma, marad az egység a nagy egész, a fenntartható egyensúly.
