Fészekanyag gyűjtő hely: A legtöbb énekesmadár a fészekalap elkészítése után, mely vékonyabb ágakból, fűszálakból áll, kibéleli a fészkét puha anyaggal. Lehet ez állati szőr vagy növényi termés puha része. Ha ezekből kevés van a fészek környékén, messzire kell ezért repülniük. A kihelyezett odúk közelébe ezért kössünk az ágakra rövidre vágott gyapjút, emberi hajat, esetleg vattát, megkönnyítve a fészek bélelését.
Itató: A kertünkben lakó madaraknak is szükségük van ivásra és fürdésre a tollazatuk karbantartása során. A friss víz nem csak nyáron, de száraz teleken is nagyon fontos. Az itató lehet egy kerámia tál, nagyobb edény vagy kerti tó. Lényege, hogy mindig tartsuk tisztán, ne fogyjon ki belőle a víz, és találjon benne a madár olyan vízmélységet, hogy leérjen a lába. Ha esetleg bele esne, ki tudjon kapaszkodni, fürdés után az ázott tollaival ne csússzon vissza a parton. Fagyos tél esetén a kisebb itatóban mindig legyen jégmentes langyos víz. Elhelyezésekor ügyeljünk a könnyű berepülési lehetőségre és a macskák távoltartására.
Porfürdő: a madarak nemcsak vízben, hanem porban is szeretnek fürdeni. Ehhez száraz, finomszemcsés homokra van szükségük. Lehetőleg napos, esőtől védett és jól látható, ragadozóktól mentes helyen alakítsuk ki, tálcán vagy keretben.
Hangyasavas fürdő: ehhez egy nagyobb hangyaboly szükséges benapozott nyugodt környezetben. A madár leszáll a bolyba, felzavarja a hangyákat, melyek felmásznak a tollára és a betolakodót lefröcskölik hangyasavval. Ez is a madár célja, hiszen a hangyasav elűzi, és pusztítja a tollán, testén lévő élősködőket.
Téli etetőhelyek: Valójában ritka kivétellel a közelünkben lévő madarak megtalálják a természetes táplálékukat egész télen. A rendkívüli időjárás, hirtelen jött vastagabb hó, növényzetre fagyott eső, erős, hosszan tartó hideg szél, megtizedelheti napszámosainkat. Ekkor valójában szükségük lehet segítségre. A másik ok, hogy télen is közelünkbe szoktatva őket nagyobb eséllyel választanak fészkelő helyet nálunk. Nem elhanyagolható a közelről való megfigyelés lehetősége az unalmas téli napokon akár magunk vagy csemetéink számára sem, sokat tanulhatunk, ismerhetünk fel új fajokat.
Az etető lényege, hogy a belehelyezett eleség védve legyen az időjárástól, ne romoljon meg, takarítható legyen. Kivitelére, anyagára számtalan lehetőség kínálkozik. Praktikusabbak az önetetők, melyekbe nagyságuktól függően 1-2 kg-tól akár 20 kg mennyiségű magot is rakhatunk. Nem kell naponta feltölteni, az igényeknek megfelelően adagol, kevés eleség megy kárba. Kihelyezésekor, akár felfüggesztjük ágra, vagy oszlopra rögzítjük, gondoljunk a ragadozók elleni védelemre. Közvetlen környéke növényzettől mentes legyen, a jó belátás miatt, pár méterre viszont legyenek sűrű bokrok a menekülésre. Az etető oszlopára kötözzünk bőven tüskés ágakat, hogy a macskák ne tudjanak felugrani. Igen nagy kárt tudnak tenni ezek a domesztikált túltenyésztett ragadozók. Az etető környékén megjelenő karvaly csak az éhségét csillapítja, szórakozásból nem vadászik.
Az etetőbe kihelyezett eleség elsősorban olajos magokból álljon (napraforgó, vágott dió, mogyoró), ezt a legtöbb madár megeszi (cinegék, verebek, csuszkák, pintyfélék), de verebeknek, pintyeknek tehetünk ki akár külön is talajon fedett helyre kölest, búzát. Egyéb zsíros anyagra (faggyú, sómentes, nyers szalonna, nyers hús, vaj) megjelennek a harkályfélék is. Rigók, itt telelő poszáták szívesen veszik az ágakra tűzött almát, más gyümölcsöt, főtt zöldséget, konyhai hulladékot. Nekik féltetős, 1 x 1 méteres földön lévő etetőt is készíthetünk.
Az etetés két fontos szabálya: ha belekezdtünk, úgy tervezzünk a mennyiséggel, hogy kitartson a tél végéig, bármilyen hosszú is. A tavasz beköszöntével hagyjuk abba, mert több kárt teszünk a madár állományunkban, mint hasznot. A korán fészket rakók a természetes táplálék helyett (különösen rovarevők) ha magokkal etetik fiókáikat, azok pusztulásukat okozzák.
A jó karban tartott ingyen napszámosaink tavasszal újult erővel állnak munkába kertünkben mindenki megelégedésére.
